Arisztotelész is séta közben tanította Nagy Sándort, Rousseau szerint a séta egy belső út.
Már a régi görögök is… Arisztotelész sétái
Persze, hogy ők kezdték – hát kik mások is kezdhették volna? Mégpedig nem is akárki közülük: a legenda szerint egyenesen Arisztotelésznek köszönhetjük azt, hogy a sétálva tanítást kvázi megteremtette a saját iskolájában, Lükeionban (lyceum). Még ha nem is abban a formában és nagyságrendben volt is igaz az általa alapított peripatetikus – azaz „körbesétáló” – iskolára az, hogy séta közben tanultak az ott lévők.
Sokkal inkább az lehetett a valóság, hogy Arisztotelész séta közben is beszélgetett tanítványaival a filozófia egyes kérdéseiről. Ám ha továbbra is ragaszkodunk a nagy Arisztotelészhez, akkor egy olyan sztorit is találunk róla, miszerint magát Nagy Sándort is séta közben tanította – éppen felgyógyulván egy betegségből.
Nos, hiteles források kevéssé vannak ezekről a történetekről, de az is bizonyos, hogy volt némi alapjuk – hiszen még a filozófusoknál sem zörög a haraszt ugye… Pláne, ha ennyi történetíró és utód emlékszik sétákra, és veszik át egymástól – amit egyébként a szmürnai Hermippusnál olvashatunk erről először. Az mindenesetre több, mint figyelemreméltó, hogy az Arisztotelész által megalapított peripatetikus iskola mintegy hat évszázadon keresztül fennmaradt. (Egyébként magát a sétát már Platónnál, Arisztotelész mesterénél is megtaláljuk ő is ír a séta közben folyó tanításról.)
Láthatjuk tehát, hogy a séta és annak szerepe a tanulásban igencsak régi történet. Kicsit közelítsük meg jobban a mai kort: a görögök után jöjjön a felvilágosodás! Mi más is jöhetne?
A séta újra felfedezése? – a felvilágosodás és Rousseau
A francia felvilágosodás kétségkívül egyik legzseniálisabb alkotója, Jean-Jacques Rousseau – aki kétségkívül az egyik leginkább különálló is volt ebben a fantasztikus, újdonságot hozó és mindent átformáló korszakban. Idős volt már, hatvanéves is elmúlt, amikor megírta az „Egy magányos sétáló álmodozásai” című művét, amely egyfajta életösszegzésként is felfogható.
Tíz sétára osztja a könyvet Rousseau, és mindegyik séta egyfajta belső párbeszéd, következtetések, összefüggések és tanulságok leírása. Saját életének összefoglalása – ezért is érdekes, hogy sétának írja le, sétának fogja fel. Mert mit is jelent itt ez a szó? Utat, kalandot, megvilágosodást, békét, harmóniát és annak keresését, kérdéseket és válaszokat – de nem mindig megnyugtatóan. A rousseau-i séta önmagunkba vezet, ahhoz a kalandhoz, amit az életünk végén élhetünk meg, amikor újra- és átgondolunk mindent, amit megtettünk, vagy amit éppen megtehettünk volna. Itt a séta egy gyönyörű metafora is egyben – a saját tempónkban haladva egy belső úton vezet. Ez a belső út is tanulás, ezért csodálatos ennek a jelentése. Rousseau tudja, és le is írja, hogy az önmagunkba vivő séta legfontosabb dolgainkhoz egyike a legnemesebb – és egyben legnehezebb feladatunknak is.
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy akár a görög, akár a felvilágosodás kori történet tetszett – te is kipróbálhatod, mit hoz Neked egy séta – egy csoporttal vagy egyénileg.
Arisztotelész és Rousseau? A nagy elődök után mi is érezzük meg a séta ízét!
Vagy inspirálódnál? Ha még nem, akkor élnénk egy remek ötlettel. Olvasd el!
Újabb hírek a marketingséták világából? Nem akarsz lemaradni?
Kövess be Instagramon vagy Facebook-on!
