Utazzunk kicsit vissza a középkorba ebben a cikkben! Először is nem is akárhová: a szerzetesek mindennapjaihoz invitáljuk most az olvasókat. Mégpedig nem kevesebb okunk van erre, mint hogy bebizonyítsuk, hogy bizony a séta a középkori szerzetesrendek életének is fontos részét képezte.
Mert ott volt a kerengő (quadrum, vagy quadratura). És hogy mi is volt ez?
Egy általában déli fekvésű, négyzet alakú körfolyosóra kell, hogy gondoljunk, mely részben nyitott volt, és általában egy udvart ölelt körbe. Így a napsütést éppúgy élvezni lehetett itt, mint akár a kertben virágzó gyógynövények illatát. Egyfajta spirituális hellyé avatta így a belső kert, a sokszor ott álló kút is a kerengőt, a falaira rajzolt festményekkel, a konzolokra faragott alakokkal együtt. Sokszor hívták Paradisum-nak, azaz paradicsomkertnek ezt a helyet – utalva ezzel arra, hogy bizony, a kerengő által közrefogott kis belső kert valami olyan békét sugároz, ami csak az egykori Édenkertben volt fellelhető. Az itt termesztett gyógynövények amúgy is arra voltak hivatottak, hogy visszaadják az egészségét azoknak, akik valamilyen betegségben szenvedtek.
A napi sétán kívül fontos terepe volt még a kerengőnek az információáramlásnak is, hiszen találkozási pontként funkcionált a közösség életében. Persze, a csendesebb, elmélyülősebb napszakokhoz padokat is raktak ide a testvéreknek.
Látjuk tehát, hogy egy kicsiny vallási közösségnek is nagyon fontos volt a séta, mégpedig napi rendszerességgel. Állítsuk most ezzel szembe a kereszténység és más vallások nagy sétáit!
Vajon miről szóltak a zarándoklatok?
A zarándoklat vagy zarándokút egy hívő ember utazását jelentette és jelenti egy úgynevezett szent helyre. Természetesen minden vallásnak megvoltak és megvannak a maga szent helyei a történelemben. A keresztények Jeruzsálembe vagy Rómába, a mohamedánok Mekkába, a zsidók a Siratófalhoz zarándokolnak el. Ezeknek az utaknak a célja mondhatjuk, hogy általánosságban az út maga: ami azt jelenti, hogy a test és lélek fejlődése az elsődleges a megtett úton. Persze ma már nem csak gyalog zarándokolnak a hívők – de azért tegyük hozzá, hogy a régebbi időkben sem mindig sétáltak, ha zarándokútra indultak. Vannak azonban olyan zarándokutak, amelyek valóban gyalogos zarándoklatot jelentenek.
A Szent Jakab-út (El Camino)
Kétségkívül az egyik leghíresebb, és valóban gyalogos zarándoklat az El Camino (Szent Jakab-út). Spanyolországban, ez az út Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni katedrálisban vannak az idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Ez az igen régi zarándokút méltán a leghíresebb, még saját szimbóluma is van: a fésűkagyló, melyet az út mentén sok helyen ábrázolnak. A bencés szerzetesek az út vonalán több helyen építettek rendházat és kórházat is.
Az El Camino szerepet kétségtelenül a keresztes háborúk után értékelődött fel, amikor is a Szentföldet megcélzó zarándoklatok egyre inkább ellehetetlenültek. Ma már a Világörökség része ez a zarándokút. Évente sok ezren vágnak neki napjainkban is ennek a közel 800 kilométeres útnak Észak-Spanyolországban. Valami olyan célt keresnek, ami nem meghatározható előre, és ennek egy igen súlyos oka van.
Ennek a sétának a célja ugyanis elsősorban önmagunk még jobb megismerése – és ez előre bizony kevéssé látható, érzékelhető, vagy bejósolható. Nemcsak a fizikai megterhelés miatt válik a Camino igazi kihívássá, de azért is felemelő, ugyanakkor megterhelő annak, aki részt vesz rajta, mert önmagukba is vezet egy út.
És azon az úton akkor, ott, azon a 800 kilométeren először járunk. Mondhatjuk, hogy a sétának egy új távlata – de kétségkívül fantasztikus és nehéz kihívás.
Nos, az El Camino-ra nem invitálnánk, de ezen a ponton élnénk egy remek ötlettel. Gyere és tarts velem a napi marketing sétáimon és a tavasszal induló Marketing Séta Tréningjeimen.
Addig is kattints ide és nézd meg a több, mint 150 marketing sétát!
